A minap váratlanul váratlan vendégeim akadtak, méghozzá annyira, hogy hirtelenjében azt sem tudtam, mit rakjak eléjük – egyáltalán nem számítottam az érkezésükre, két órával a betoppanás előtt jelezték, hogy máris itt vannak, nem baj?! Hát mit is lehet erre mondani? Nem baj, persze, gyertek!

Alighogy letettem a telefont, a fejemhez kaptam, aztán a hűtőajtóhoz, majd a spájzba kukkantottam, mégis mivel kínálhatom meg őket?! Nem szeretem a boltban kapható sablon-sütiket, sokkal inkább a házi készítésű nasikat :) úgyhogy nem rohantam le a legközelebbi hiperszuperbe, hogy felvásároljam miattuk a fél boltot, inkább otthon keresgéltem gyorsan valami megoldást. (Ezekből tuti Neked is van otthon minden most is.) Hogy mi lett belőle? 

Szinte semmi nem volt itthon, leszámítva egy fél kiló lisztet, pár tojást, néhány deci tejet, olajat… némi kakaóport, egy pudingport, és azért cukor meg sütőpor is akadt. 

Ha nincs minden otthon vagy ehhez most nincs kedved, de ezentúl is szívesen fogadsz spórolós, gyors sütirecepteket, nyomj egy lájkot! ;)  

No, mivel a vendégek megérkezése valóban szinte – kis túlzással – bármely pillanatban megtörténhetett, fogtam egy tálat, beledobáltam a rögtönzött torta hozzávalóit (recept lejjebb), és amíg a tészta sülögetett a sütőben, megalkottam a belekennivaló krémet, majd amíg az hűlt, rendet rakni is jutott időm a lakás azon részeiben, amelyekben leültetni szándékoztam őket.

Azt minden, valaha konyhában kis időt is eltöltött ember (és mókus ;)) tudja, hogy a piskóta a világ egyik legfinomabb sütialapja, ám nem éppen spórolós. Már csak azért sem, mert a leggyorsabb piskótához is legalább 6 tojás szükségeltetik, és az elkészítési ideje sem olyan egyszerű. Egy szó, mint száz, a piskóta szuper dolog, de egy rakat macerával jár.

A „váratlan vendégek”, vagy csak „késő este van, egész nap melóztam, nagyon nincs kedvem sokáig vacakolni, de a család mégis szeretne valamit nassolni”, és hasonló című esetekre tartogatott jól bevált receptem a következő:

Fogd a világ legegyszerűbb muffin alapreceptjét, ezen egyszerűsíts még egy kicsit:

• húzz magad elé egy darab (!!!!!!) keverőtálat,
• fogj a kezedbe egy darab kanalat,
• dobáld bele a tálba a hozzávalókat,
• keverd össze, majd az egészet öntsd bele egy tortaformába.

Ha kész vagy a tésztával, dugd előmelegített sütőbe, tedd takarékra, és állj neki a többi teendődnek, amíg az 30-45 perc alatt készre sül. Az idő csak a tészta vastagságának és a sütiformának a függvénye, tűpróbával már fél óra múlva lehet ellenőrizni, kész-e már, de ha nem, akkor sincs gond, nem fog összeesni a leselkedéstől, mint a piskóta; bátran vissza tolhatod még sülni egy kicsit.

Bevallom őszintén, én nem szoktam méricskélni a hozzávalókat, hanem valahogy úgy készítem, mint annak idején nagymamámtól tanultam volt a nokedlit – érezni kell, mikor jó a tészta. Emellett a méricskélés nélkülözésével is időt lehet megspórolni, főleg, ha a mókus azt sem tudja, hová kapjon hirtelen. Ennek ellenére itt egy egyszerű recept, ha még nem mersz csak úgy dobálózni! ;)

Muffin alaprecept (ez az adag egy kerek, 18-as vagy egy kisebb szilikon négyzet alakú sütőformába pont jó)

- 16 dkg sima búzaliszt
- 12,5 dkg vaj vagy margarin
- 12 dkg cukor
- 2 tojás
- 1 dl tej
- 1 kk. sütőpor

Ennyi!!!

ez már az összeállítás egyik állomása -
egy sárga tészta, puding, barna tészta, puding... :)

Jöhet a mókusujjak tornája: a fenti receptet is lehet használni, de én már nem kevés gyakorlatot adó évek óta méricskélés nélkül öntök bele egy keverőtálba

• ránézésre kb. kétbögrényi lisztet,
• hozzáadok kb. ¾ – 1 bögre cukrot,
• (ehhez, ha kakaósra akarom a tésztát, hozzáadok kb. egy teáskanál kakaóport),
• valamint egy félzacskónyi sütőport, sacc per kábé),

ezeket – a száraz hozzávalókat! – nagyjából összeforgatom. A kakaó segít, mert ha már mindenhová jutott a kakaóporból (ami természetesen natúr, nem pedig cukrozott, sem instant!), akkor valószínűsíthető, hogy a sütőpor is eloszlott csaknem mindenhol. Ezt követően hozzácsapom – ugyanabba a tálba – az egészhez

• a tojásokat (általában kettőt, de ha nagyobb mennyiségű tésztát keverek, a mennyiségek arányosan nőnek),
• kb egy bögre tejet, és
• kb. fél deci olajat (én őszintén szólva, nem szoktam vajjal, margarinnal sütni, mindig olajjal pótlom – eleve folyékony, nem kell olvasztgatni, mindenhova jut belőle, és szuper omlós lesz tőle a tészta )

Ezután fogom a kanalat, az egészet összekeverem; akkor jó a tészta, ha kissé elválik a tál oldalától, enyhén lyukacsos szerkezetű, de a tepsibe öntve elsimul, vagy könnyedén elsimítható a kanál hátuljával. Ha túl hígnak érezzük, lehet sűríteni egy kis liszttel, ha viszont túl sűrű, pici tejjel lazítható.

Az egész leírása és elolvasása több időbe telik, mint maga a folyamat. De komolyan! :)

Most épp sima, sárga tésztát kevertem, kb. dupla mennyiségben, mint a fent leírtak. Az egyik felét beleöntöttem az egyik tortaformámba, a másik feléhez kevertem egy kis kakaóport és az is mehetett a formába (egy másikba :)).

A kétféle színű tortakarika elkészülte után kiraktam őket egy rácsra hűlni, és míg ez megtörtént, elkészítettem azt a krémet, amivel meg akartam kenni. Megint csak nem volt túl sok választásom, ahogy időm sem; mi a legegyszerűbb dolog, amivel meg lehet tölteni egy tortát?! Naná, hogy a puding! Egyetlen csomag puncs ízű pudingporom volt otthon, és még maradt kb. 3 dl tejem. A pudinghoz elméletileg 5 dl kell, de ha süteménybe töltöm, én max 4 dl-t adok hozzá, mert így egy kicsit sűrűbb lesz, nem tudja úgy lenyomni a sok rápakolt réteg tészta és nem folyik ki közülük, továbbá bőven elég a tortába, jó esetben még marad is nyalakodnivaló. :)

A pudingot a csomagolására írtak alapján elkészítettem, a hiányzó egy dl tejet vízzel pótoltam – meg nem mondaná senki, hogy nem 100%-ig tejből készült, egy cseppnyi rumaromával még meg is bolondítottam, majd amíg ez hűlt, a tésztákat kiszedtem a formákból, vízszintesen félbevágtam mind a kétféle színű tortát, majd az egyik sárgával kezdve felváltva egymásra rétegeztem (sárga-kakaós-sárga-kakaós). Így már eleve egy elég magas tortát kapunk. A rétegek közé kentem a pirosas-rózsaszínes színű puncspudingot, így adva neki még egy löketet a színkavalkáddá válásban, majd mikor az egész tortám állt, főztem neki egy kis csokoládémázt.

ez pedig már a kész tortaszelet, mókusfalatozásra várva :)

Újabb vallomással tartozom: csak a legritkább esetekben vásárolok bolti tortabevonót, ugyanis bármit teszek, nekem az mindig olyan keményre szilárdul vissza a felpuhítás, felolvasztás után – és olyan gyorsan! –, hogy ha elkezdem szeletelni a gyönyörűre sikerült tortámat, sütimet, az egész teteje ripityára törik, és naná, hogy nem úgy, ahogy én szeretném. Így aztán az egész csoda ronda, töredezett tetejű lesz, úgyhogy én rászoktattam magam a szintén hamar elkészíthető s.k. csokimázra:

- 6 csapott tk. kakaópor
- 6 csapott tk. cukor
- 6 tk. víz

Ezeket egy picike lábosban nagyjából összekeverem, ha túl híg/folyós, még egy kis kakaóport adok hozzá. Az a lényeg, hogy egy sűrűbb masszát kapjunk – a melegítéskor úgyis felhígul. A masszánkat fél perc alatt fel tudjuk forralni, az a fontos, hogy a cukor ne korcogjon a láboska alján, és az egész rottyanjon össze egyet – tilos otthagyni! Folyamatosan kevergetni kell, mert könnyen le is éghet.

Az elkészült csokimázt a torta közepéről kiindulva, egy kiskanál vagy a tortalapokat korábban félbevágni segítő kés segítségével eloszlatjuk a tortán; az sem baj, ha az oldalán lecsurog, ettől csak még csinosabb lesz a külseje. ;)

Az egész nem tart tovább, mint egy óra, a mosogatás pedig összesen annyi szennyes edényből áll, amit valójában használtunk: az edény, amiben a tésztát kevertük, a kanál, amivel kevertük, a két szilikonforma, a pudingos edény és kanál, valamint a kis láboska és a kanálka, ami a csokimázt segített elkészíteni. Ja, és persze a kés, amivel félbevágtuk a tortakarikákat. Ennyi.

Ha mosogatógépben mosogatsz, így csökkentsd a fogyasztását. >>>

Ha Neked is van hozzávalód, futás és dobd össze! Bármi kérdés, észrevétel, visszajelzés, ötlet pattan ki a mókusbuksódból, tudod hol találsz! ;)  

írta, elkészítette és fotózta: egy mókusbarátnő ;)