Én nagyon bírnám, ha valaki több millió forint lehetőségével ajándékozna meg. Már csak a poén kedvéért is. :)És ha már ajándék, hát adjuk meg a módját...
Ezt az ötletet egy mókusbarátnénktől kaptuk (aki azóta a kedvünkért a fotót is előásta, köszönjük ;)), és ő így nyilatkozott:
Én személy szerint nem igazán szeretek ajándékot kapni, legalábbis tárgyi formában nem - ennek talán a kiskoromban kapott tucatnyi pulcsi, zokni, azaz az egysíkú holmikat tartalmazó dobozkák tartalma lehet az oka, ami átcsapott a tanakodás megelőzésébe (pénz, amit arra költhetek, amire szeretném) - , jobban kedvelem az "élményeket", apróságokat, amelyek emlékezetesek maradnak, még ha nem is marad utánuk kievett dióbél.
A mosoly is egy ilyen "élmény". Az ilyen típusú mókusoknak sokkal többet jelent az, ha mosolyt csalnak az arcára, és Neked is jobb érzés, ha nem egyfajta unalom, érdektelenség, kényszeredett öröm tükröződik a másikon, hanem őszinte, szívből jövő öröm.
Nem is kell ehhez semmi más, csak egy képkeret és egy rakat mindenféle sorsjegy! És íme:
Anyagilag a legcélszerűbb, ha első körben körülnézünk a pincében/padláson, hátha akad elfekvőben valahol egy már használaton kívüli képkeretünk - pl. fából készült - , az még jobb, ha üveg is van benne. (Ha nem találunk ilyesmit, kérdezzük meg a rokonokat, szomszédokat, de 1-2 ezer Ft-ért kaphatunk megfelelőt készen is.)
Ha a talált példány kicsit avítt, javítsuk fel némi festékkel, mossuk le az üveget, majd vegyünk magunkhoz némi pénzt - nem kell sok, szintén néhány ezer forint bőven elég - , menjünk el a legközelebbi postára vagy újságoshoz, válasszunk ki tetszőlegesen összevissza, mindenféle kaparós sorsjegyet, álljunk ellen a kísértésnek, hogy rögtön ott helyben lekaparjuk mindet - , vigyük inkább haza, tegyük bele szépen a keretbe, és a folyamatosan fennálló kísértés további elkerülése végett alaposan csomagoljuk be szépen, míg el nem jön a nagy nap, amikor is átadhatjuk annak, akinek szántuk. Ha szerencséje van, dupla meglepetésben lesz része. :)
Akár születésnapra, akár évfordulóra, vagy - ahogy én is tettem annak idején - nászajandéknak is kiváló!
Garantáltan kitűnik a sablon-ajándékok közül, nem fogja a szekrény mélyén porosodva végezni, és ha az ünnepeltnek szerencséje van, még egy kis pénz is ütheti a markát!
ui.: Mi, mókusok is szeretünk ám ajándékot kapni. ;)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.