Sok család életében elérkezik a perc, amikor elgondolkodnak azon, hogy kellene egy házi kedvenc. De ez a kérdés nem is olyan egyszerű, milyen legyen? Ki gondozza? Mire van hozzá szükség? Szerinted készen álltok egy kisállatra? Kiderül. ;)

A címben szereplő megfogalmazás nem véletlen hiszen nem a gyereknek, hanem a kis mókusok mellé keressünk kisállatot. De erről majd később még lesz szó.

Rágjuk át magunkat azokon az elveken, amelyeket elsajátítva biztosan nem fogunk mellé lőni a leendő kedvenc családba fogadásakor és nem lesz sírás-rívás és lelkiismeret furdalás a vége.

Soha ne vigyünk haza kisállatot csak azért, mert a gyerek könyörög érte!

Vannak szülők, akik nehezen viselik a hosszútávú mániákus könyörgést, de legyünk erősek! Csak azért mert a csemete kutyát, macskát, madarat akar még nem azt jelenti, hogy a család készen áll egy ilyen kisállatra. A gyerek szinte biztosan nem tudja (vagy hibásan méri fel), hogy mivel jár az adott kedvenc a mindennapokban sok éven át, de nekünk felnőtteknek az a dolguk, hogy ezeket időben és reálisan felmérjük és ezek alapján döntsünk.

Semmilyen körülmények között, ne szerezzünk be azonnali döntés alapján kisállatot!

A fenti ponthoz szorosan kapcsolódik ez is. Ha csak azért venne valaki a gyereknek halat, békát, mókust mert éppen azt látta meg a pici valahol hirtelen, és látszólag vigasztalhatatlannak tűnik, amíg meg nem kapja, akkor inkább vigyük el az állatkertbe, tropicariumba vagy kisállat kiállításra. Addig is meg nyugszanak a kedélyek és lehet, hogy az ott eltöltött 1-2 óra pont elég is lesz kis mókusnak az állatokból.

Sajnos az impulzus vásárlásokból beszerzett jószágok ritkán töltik az egész életüket ugyanannál a családnál a nekik kijáró gondoskodás és szeretet mellett.

Ismerd meg a kiszemelt kedvencet, még a befogadás előtt!

Ha nem tudjuk, hogy mivel jár az adott fajú vagy fajta kisállat, nincsen hozzá felszerelésünk otthon, nem olvastunk utána az ideális tartási körülményeknek és tapasztalatoknak, akkor súlyos hiba lenne hazaállítani az adott állattal! Nem lesz neki úgy jó, nem lesz boldog és el is pusztulhat, amitől nemcsak ő, de a gyerek is szenvedni fog.

Ne csak arra figyeljünk egy adott állattal kapcsolatban, ami nyilvánvaló pl. hogy a sün tüskés ezért szúrhat. Járjunk utána alaposan pl. hogy a sün éjszakai állat, ezért nem biztos, hogy ideális egy ovis mellé, aki korán elmegy aludni. Ahogy a gyerkőcöt sem verjük ki az ágyból hajnali 1-kor, hogy "Felkelt a sün, gyere nézd meg!" úgy ezt barbárság megtenni a sünnel is, hogy addig piszkálod nappal, amíg nem produkálja magát a gyereknek. Keressünk olyant társat, aminek a szokásai és életvitele összeegyeztethető a családéval!

Minden családtagnak akarnia kell!

Hiába kardoskodik a kisfiúnk (vagy lányunk) madárpók, kígyó, patkány vagy gekkó mellett, ha anya onnantól csak az asztal tetején lenne hajlandó közlekedni, mert retteg tőlük. Aki egy háztartásban lakik a kisállattal annak hozzá kell járulnia az adott kisállathoz!

Mérjük fel, hogy mit tud vállalni a család és mit lehet a kis mókusra bízni!

Időnként olvasni olyan írásokat a neten, hogy bizonyos kor alatt ezt meg ezt a házi kedvencet nem ajánlják, mert túl fiatal hozzá a gyerkőc. Ezzel csak részben tudok egyet érteni, mert van olyan hat éves, akire előbb bíznék rá bármilyen állatot, mint bizonyos negyven évesekre.

A szülőnek kell ismerni a saját gyermekét, hogy mi az amit rá lehet bízni, természetesen folyamatos szülő kontroll mellett, és mi az, amiben inkább még csak megfigyelő legyen.

A felelős állattartást alapjait úgy tanulhatja meg legjobban a kicsi, ha a szüleitől és rokonaitól azt látja, először megfigyel, majd tanul végül maga csinálja. Ebbe a szülői példamutatásba nem fér bele az útszélén hagyott kutya és a WC-n lehúzott megunt teknős.

Ha nincs kellő akarat, idő, elegendő hely a tartáshoz, energia és anyagiak, akkor az is lehet egy felelős döntés, hogy a család bevallja, hogy még várnia kell a kedvenc befogadásával.

Például az aranyhal hidegebb vizet kedvelő, tóba való, nagyra növő halfajta, hacsak nem biztosítunk számára egy minimum 500, de inkább 1000 literes akváriumot, ne vegyük meg, mert mi se szívesen laknánk egész életünkben egy lépcső alatti gardróbban, hiába élnénk túl.

Ehhez a témához tartozik az is, hogy a gyerek vajon elég idős-e ahhoz, hogy megértse és leutánozza, hogy hogyan kell helyesen megfogni egy kisállatot, anélkül, hogy leejtené vagy megszorítaná. Ha még nem megy neki, akkor anyu/apu tartsa neki oda megnézni a hörcsögöt és a szülő kezét fogva együtt simogassák meg a szomszéd kutyát.

Ne feledjük egy állatot nem szabad azért büntetni mert fájdalom vagy félelem esetén rosszul reagál! Ahogy a gyerkőcöt úgy a szőrös családtagot is a szülőnek kell kontrollálni és figyelni a jelzéseit az esetleges rúgás, csípés, harap elkerülése érdekében!

A gyerekek érdeklődése napról-napra változhat

Amilyen lelkesek tudnak lenni az adott állatkáért, egy hónap múlva pont annyira izgatja őket valami más. Éppen ezért csak a gyereknek ne vegyünk állatot, mert könnyű belátni, hogy nagy az esély arra, hogy rövidebb-hosszabb idő múlva teljes egészében a szülőre fog maradni.

Vannak viszonylag rövid ideig élő kedvencek, mint a hörcsög és vannak 80 évig élő papagájok, amiket még a gyermekünknek is gondoznia kell majd.  Bármelyik lehet jó választás egy család számára, de az előre felmért, reális elköteleződés a kisállat felé elengedhetetlen!

Röviden összefoglalva, szemellenző nélkül alaposan gondoljátok át, hogy mit tud és mit akar vállalni a családod a kisállattal kapcsolatban és mindehhez megvannak-e a szükséges feltételek! Ne dönts azonnal, mérlegeld, hogy a kis mókus valóban szeretné-e és készen áll-e, hogy megtanulja a szülői példa alapján a felelős állattartás alapjait! Végül válasszátok ki közösen, hogy milyen kisállat lenne az ideális számotokra és a szükséges felszerelések és tudás birtokában vegyétek meg vagy fogadjátok be az új családtagotokat!

 A cikk megírását a Provident támogatta.