Ezer éve ki akarom próbálni a jobb agyféltekés rajzolást (és ki is fogom), azonban nagyon szerettem volna többet megtudni róla a hirdetésekben található infómorzsákon kívül. Már okosabb vagyok és tisztábban látom, mit is várhatok tőle!

Szakértőket kérdeztem, mi az a jobb agyféltekés módszer, kinek való, mit tud és mit nem, mi igaz a hirdetésekből és mit nem tud nyújtani, hiába is ígéri!?

Ha te is kíváncsi vagy, dőlj hátra egy kényelmes fotelben egy pohár finom teával (vagy borral - egészségünkre!), mert ez bizony hosszú -és tanulságos- lesz. A Manzárt rajziskola oktatói írták nekünk a vendégposztot, hogy minden mókus még okosabb legyen! :)

Mi a jól rajzoló emberek titka?

Agy, szív, lélek. Amikor az egész agyunkkal rajzolunk!

Hosszú évek óta működő rajziskolai szakoktatókként, szinte naponta találkozunk az érdeklődő felnőtt, gyerek, szülő és pedagógusok sokaságától származó kérdéssel:

"Tulajdonképpen mi ez a jobb agyféltekés rajzolás??? Tényleg megtanulhatok ott néhány nap alatt rajzolni?"

A válaszunk sokáig érlelődött, csiszolódott az évek alatt. Az eleinte megalapozatlan, indulatból fakadó kirohanásaink megszelídültek, mint egy hosszú ideje tartó házasságban: kompromisszumot kötöttünk a megkérdőjelezhetetlen tényekkel. Persze a megfejtésünk még most is egyidejűleg egyszerű és bonyolult. Cikkünkben ezt az anomáliát próbáljuk elmagyarázni.

Beláttuk, hogy ha hiteles és objektív választ szeretnénk adni a kérdésre, elkerülhetetlen, hogy mi magunk is ellátogassunk egy 4 napos, hosszú hétvégi szeánszra. Félre kellett tenni az előítéleteket, szembe kellet nézni a farkassal! Mert mi mást gondolhat, az éveken át tartó kitartó tanulásra ösztönző rajziskola, az instant megoldást kínáló konkurenciával szemben?

A tárgyhoz csak lazán kapcsolódó, ám némileg elgondolkodtató antré, hogy a tanfolyamon résztvevők mindegyike tudott már rajzolni (mindenki szakmabeli volt és kísérleti jelleggel szimatolt...?) ellentétben a hölggyel, aki a tanfolyamot tartotta és saját bevallása szerint sem volt a terület elmélyült művelője. Emellett hozzáadott értékként még említendő, a mindent átható kissé ezoterikus hangulat.

A jobb agyféltekés módszerről világosan

Az eredeti módszert Betty Edwards, amerikai kutató professzor fejlesztette ki, aki rajztanári diplomája mellé a művészet, oktatás és érzékelés pszichológiájából doktorált. Az alapgondolat a jobb agyféltekés kreatív fejlesztésben az, hogy nem pusztán rajztechnikákat, hanem egy új látásmódot tanít. A rajztudást sokan egy öröklött vagy „ajándékba” kapott művészi tehetségnek gondolják, pedig

gyakorlással ugyanúgy fejleszthető, mint más képességeink. (Autóvezetés, úszás...stb.)  

A pár napos tanfolyamokon igazából nem rajzolni tanulnak a résztvevők, hanem egy mentális váltást gyakorolnak a két agyfélteke működésmódja között. Ennek a váltásnak az eszköze a rajz, de nem feltétlenül a rajzolás megtanulása a végeredmény. A mai társadalmi feladataink megoldásához nagyobb hangsúlyt kerül a bal agyféltekénk funkcióira: logikusan, biztonságosan, kiszámíthatóan, gyakorlatiasan és időben kell feladatainkat teljesítenünk. Eközben a jobb agyféltekénk felügyelete alá tartozó megérzéseink, képzeletünk, a teremtés, az alkotás vágya, az elmélyülés csendes pillanatai háttérbe szorulnak. Alkotóképességünk, a kreatív problémamegoldó képességünk beindításával a jobb agyféltekénket aktivizáljuk. Így használhatjuk ismét az egész agyunkat, annak eredeti funkciója szerint, vagyis teljes egészében, a bal agyféltekés dominancia helyett.

Miben segít a jobb agyféltekés módszer?

A kreatív alkotóképesség és teremtőképesség természetesen hasznunkra válik az élet minden területén: a gyereknevelésben, munkában, főzésben, szerelésben, gyógyításban, feltalálásban, stb. Az alkotóképesség fejlesztése erősíti a képzeletet, ami javítja a memóriát, a gondolkodás könnyedebbé, rugalmasabbá és eredetibbé válik.

A feladatok, amiket a tanfolyamon kaptunk mind ezt az agyi működést próbálják stimulálni.

Másképp próbál láttatni, mint a hogy a mindennapokban megszoktuk.

Például egy elénk rakott egyszerű csendéletet nem a hagyományos módon kell szemlélni és lerajzolni, mint ahogy megszoktuk vagy magunktól belevágnánk, hanem épp ellenkezőleg: a negatív tereket kell megfigyelni, a csendélet és a papír széle által kiadott formákat. Az összes programpont és módszer részletes leírását itt most nem érezzük feladatunknak. Annyit biztosan állíthatunk, hogy érdekesek, és valóban elindítanak olyan mechanizmusokat bennünk, amelyek hatékonyak lehetnek a bensőnkben lévő, berozsdásodott lakatok feloldásában.

Mindebből világosan kiderül, hogy a jobb agyféltekés rajztanulás tulajdonképpen egy módszer. Hasznos életvezető lehet, mely segíthet abban, hogy a mindennapokban egy kicsit nyitottabb szemmel szemlélhessünk. Ha adekvált példával szeretnénk élni, azt is mondhatjuk, hogy alkalmas arra, hogy újra meglássuk a fától az erdőt, a fát is, a leveleket is, és a levegőt is a levelek között. (Hasonló analógiákon épülő feladatokból építkezik a 4 napos kurzus).

A képen Manzárt rajziskolás gyerekek élvezik a rajzolás igazi értékeit, mindezt kint a szabadban. Irigylem őket. :)

Gyermeked már tud rajzolni, de szeretnél neki segíteni a fejlődésben?
Olvasd el szakértőink 5+1 tippjét, hogyan tudod felturbózni a rajztanulást! Kattints a cikkért! --->

Kinek való a jobb agyféltekés rajztanfolyam?

Hasznos lehet mindazoknak, akik szeretnének lendületet kapni a hétköznapok monotóniájában. Nem valószínű, hogy a tanfolyam egy művészeti pálya kezdő lépése lesz, de remek frissítő, bátran belevághatnak mindenfajta előzetes rajzi képzettség vagy már megszerzett tapasztalat nélkül. Remek program és kikapcsolódás.

A hagyományos rajztanulásról, rajziskoláról, a folyamatról

Egy módszer azonban nem lehet egyenlő egy folyamattal. A kulcs nem helyettesítheti a kapuból kitáruló utat.

A rajztanulás folyamat, amit nem lehet megspórolni: mint ahogy nem lehet átugrani 15 évnyi mindennapos hajnali kelést az olimpiai éremig, és a Milánoi Scala színpadán sem énekelhetünk több ezer ember előtt, közvetlen az általános iskolai énekverseny után. Sajnos nem, bármilyen kecsegtetően hangzik is a reklám: négy nap alatt rajztudás!

Ha pedig valamilyen csoda folytán, mégis, varázsütésszerűen megtörténne a csoda és 4 nap alatt "letudhatnánk" mindazt, amiért más évekig küzd, az első örömfröccs után, hamar lankadna a lelkesedésünk, ránk törne a felismerés. Rá kellene jönnünk, hogy hibáztunk. Kihagytuk az életünkből a felfedezés örömét, az út hozadékait. Kezünkben tartanánk az aranykupát, de üresen. Vagy csak nem éreznénk a súlyt.

Azt a flowt, amit az órákon át tartó rajzolás vagy festés nyújt, nem lehet, és nem is szeretnénk kiiktatni az életünkből. Mint ahogy a varázslatot sem, ami bekövetkezik egy csoportban, amikor a gyerekek a táska mélyében felejtik a mobilt, és a rajzlapukra szegeződő tekintettel belefeledkeznek a pillanatba, akár három óra hosszára. Vagy a felnőtt, aki egy hajszolt munkanap után maga mögött hagy mindent és hetente legalább egyszer megengedi magának, hogy olyan tevékenységben mélyedjen el, ami csak az övé. És a társaké, akik ugyanazt az utat járják. Hiányoznának az alkotótársakkal eltöltött hosszú felfedező, nevető, kínlódó, eszmét cserélő, együvé tartozó évek. A mesterektől elleshető tapasztalatok, beszélgetések. Nagy művészek másolása, kortársak felfedezése.

Kinek való a hagyományos rajztanulás?

Bárki elkezdheti a rajztanulást, bármilyen életszakaszban. Nem kell azt gondolni felnőttként (vagy akár nyugdíjasként) sem, hogy "erről már lecsúsztam", késő! Az új tudás megismerése hatalmas önbizalmat és önismeretet ad, a látás és a világ megnyílik. Sokan az életük valódi felfedezéséhez kötik művészi útjukat. A hasonló érdeklődésű, nyitott szellemiségű társakkal való időtöltés életformává válhat, új barátságok, célok születhetnek. Egy saját alkotás a falon, vagy egy közös tárlat az alkotótársakkal felbecsülhetetlen kincs, ami maradandóvá teszi létezésünket.

A rajzolás tudása önmagában nem cél. Mint ahogy vezetni sem önmagáért tanulunk, hanem, hogy további életünk során kiszolgáló eszközünkké váljon. A rajzolással nem időt töltünk, hanem töltekezünk.

Most akkor megtanulok rajzolni a jobb agyféltekés módszerrel vagy sem?

A jobb agyféltekés módszerrel nincsen semmi baj. A fentebb már bővebben kifejtett pozitív hozadékok önmagukért beszélnek. A baj még csak nem is a tanfolyamok hirdetésével, kommunikálásával van. Ha az emberek nem igazán értik, hogy mit kaphatnak, mire számíthatnak egy ilyen helyen, még nem jelent önmagában átverést. Számtalan reklám kecsegtet, mutat többet vagy mást önmagánál. Ezzel együtt élünk, tájékozódunk, szelektálunk.

A legnagyobb probléma a tanfolyamon részt vett emberekkel elhitetett, birtokolt tudás mibenlétében van. Ha egy 4 napos, jobb agyféltekés rajztanfolyamot elvégzett delikvens kijön és azt mondja:

"De klassz volt, jól éreztem magam, sok mindent tanultam -kedvem lett elkezdeni rajzot tanulni!"

-akkor mindenki jól végezte dolgát, nincs félreértés, Betty Edwards és a rajztanárok örülnek. Ha azonban a végeredményt (általában 5-6 grafitceruzával készült, A/4-es rajz egy mappában) büszkén lobogtatva, önmagával is elhitetve azt gondolja a gyorstalpalót végzett delikvens, hogy ő már tud rajzolni, egy egyedi és megismételhetetlen tehetség ő, -nos ez szerintünk hiba, hamisság, félrevezetés. Káros és nehezen korrigálható.

Ezért szorul össze a gyomrunk (rajztanárként, művészként), amikor a büszke, tanfolyamot végzettek jönnek a "kis mappával". Lehetetlen helyzet elé állítanak minket. Kiállni az igazságért és megbántani valakit, összetörni egy álmot? Vagy... hosszasan magyarázni arról, ami tulajdonképpen józan ésszel bárki számára valahol belül érzett és tudott: NÉGY NAP ALATT NEM LEHET MEGTANULNI RAJZOLNI!

/A vendégcikket Páris Bori és Somos Ildi, a Manzart Rajziskola oktatói írták./