Én állandóan időcsapdákba lépek. El sem csúszok, csak beakadok és amikor kimenekülök belőle, már csak azt veszem észre, hogy elment 10 perc, 20 perc, vagy akár 40.

Nyilvánvalóan priorizálási problémám is van, de a legfőbb gondom (amit meg is tudok fogalmazni), hogy úgy érzem, sosincs (elég) időm semmire. Ismerős?

Mostanában egyre több időgazdálkodási könyvet és tanulmányt olvasok, hogy rájöjjek a titok nyitjára. Ismerek olyanokat, akiknek semmi problémájuk nincs az időbeosztással vagy azzal, hogy mi a fontosabb és mi az, amit delegálni lehet kell, ezért őket is követem és próbálok minden okosságot ellesni. És persze, hogy meg is osztom a tapasztalataimat mókusaimmal! ;) 

Egy gyakorlatias mókus soha nem nyarvog, ha problémákba ütközik, hanem nekifut és utánanéz és megtanulja, hogyan tudja megoldani. Kutat, olvas, tanul, gyakorol! Tetszik?

Nézzük hát az első két problémát és azok megoldásait! Folyamatosan jövök majd az új felfedezésekkel, és ami a legfontosabb, tapasztalatokkal, hogy te már bátrabban lépj a "gyógyulás" útjára. Persze - mint mindig - várom a véleményedet, ötleteidet és saját tapasztalataidat is! 

Két időgazdálkodási probléma és a megoldások

1. Mi mennyi? 5 perc = 14 perc

Bár biztos vagy benne, hogy egy adott dolog csak 2 perc, de abból persze simán lesz 5 vagy 10. A többszöröse a belőtt időnek. Tehát: nem tudod jól felmérni, hogy mi mennyi időt vesz igénybe.

Megoldás:

Egy ideig - mondjuk legyen 21 nap, ha már szokások kialakítása - minden egyes feladatodat mérd! Ennyi. Írd fel azt is, ha csak leviszed a szemetet, hogy az neked mennyi idődbe telik. Írd fel, ha csak összedobsz egy nutellás muffint, mert átjön a kismókus ovistársa is, hogy az mennyi idő alatt van meg. Komolyan! Bármit csinálsz, tudd meg, hogy neked az pontosan hány percedbe fog fájni (vagy örömet okozni ;))! 

Ez egyben jó móka is, úgyhogy nem fog fájni, ne félj tőle és sok újat fogsz megtudni az idődről és időkihasználásodról! A felmérés után pedig már tudni fogod, hogy mire mennyit számolj és így legalább már itt nem fogsz elcsúszni és ez nem fog frusztrálni. Nagy kő és nagyot is koppan, hidd el! 

Nekem a szám is tátva maradt - várva, hátha belerepül egy mogyi -, amikor megláttam az általam vezetett listában pl., hogy a lakásban levő összes növény meglocsolása bizony véletlenül sem 5 perc, ahogy én éreztem/gondoltam, hanem 14! Oké, lecserélhetem a víztakarékos szűrőimet, hogy gyorsabban folyjon a víz, de ugye látjuk, hogy az nem megoldás, mert nem ott van a gond?! Egyszerűen csak tudnom kell, hogy ezentúl ne 5 perccel számoljak vagy 2 részletben csináljam meg, ha épp csak 5 percem van.

2. Összegyűlt teendők, azaz feladatkupacok

Nap végére / hét végére azt veszed észre, hogy rengeteg picike feladat is megoldatlan maradt és még ezt is meg azt is meg kellett volna csinálni, de nem fért bele az időbe vagy csak nem vetted észre, nem tudtad semmikor megcsinálni. Tehát: sok kis elvégzendő feladat, amit nem veszel komolyan!

Tipikus eset, hogy pl. tudod, hogy valamikor össze kellene gyorsan szedned a középső gyerek után a kacatokat (=számára értékes játékok :)), mert már a nappali közepén is egy legófigura tépi fel a bőrkeményedésedet, miközben csak átszaladtál a függönyt behúzni. Ugyanez pepitában, amikor már harmadjára tologatod arrébb a szárítót, mert valami pont mögötte van, amire szükséged van. 

Megoldás:

Ilyen esetekben segít a 2 perces szörny! A feladat rövidet: minden egyes olyan dolgot, ami csak 2 perc, azt azonnal végezd el! Ne halogasd és ne tedd arrébb egy vállvonogatással, hogy "az úgyis csak 2 perc, bármikor megcsinálom"! Ez azért nagyon fontos, hogy ne gyűljön össze a sok kicsi, mert az nagyon demotiváló és már a mókusnak se lesz kedve nekifutni.

Ebben az a szuper, hogy már egy nap után is látványos eredménye lesz! Ehhez persze jó, ha az 1-es pont problémáját már megoldottad és pontosan fel tudod mérni, mi mennyi idődbe kerül, de annak elsajátítása nélkül is érdemes kipróbálni. Szóval ezentúl bármi, ami csak "pikk-pakk feladat", azt azonnal végezd el!

Amikor én először próbáltam, még nagyon szenvedtem az 1-eske kínzásától, úgyhogy azt vettem észre, hogy ugyan sokkal több mindent megcsináltam délutánra, de nem 2 óra van, hanem 4 (pont amiatt, mert a szemét levitele sem 2 perc - lassú lift :( -, hanem 4,5). Azóta viszont tényleg sokkal több olyan feladat "eltűnik" útközben, amik máskor a nap végén még ott álltak helyekben. Tényleg segít! 

Fontos azonban, hogy soha ne térj vissza a régi szokásokhoz, különben benne ragadsz és amikor majd újból feleszmélsz, hogy gond van, akkor kezdheted az egészet elölről! Tehát ne idődiétázz, hanem válts életmódot! ;)

Ha kíváncsi vagy, mikre jöttem rá eddig és hogyan fejlődök, kövess és tanulj velem!  

A cikk megírását a Provident támogatta.