Ahogy írtunk róla nemrég, megtörtént, megszerveztük és le is forgattuk az első "Anya csak egy van" videót magyar anyukákkal, hihetetlen megható hangulatban. A kisgyerekek szeme be volt kötve és így kellett 5-6 anyuka közül a sajátjukat megtalálniuk érintés, szaglás és persze a hatodik érzék segítségével. Sikerült is nekik! ;) Legközelebb Neked is itt a helyed!
Most már megmondhatom őszintén, így pár mókusszem között, hogy hatalmas - mint kiderült, indokolatlan - félelmeim voltak a forgatással kapcsolatban. Mi lesz, ha nem találják meg a gyerkőcök az anyukájukat? Mi lesz, ha megfutamodnak és mégsem merik bevállalni? Mi lesz ha...?! Felesleges volt aggódnom...
Adott ugye egy magas színvonalú, nemzetközi anyag, a Pandora kampányfilmje, aminek a forgatásának körülményeiről semmilyen információnk nincs, így csak találgatni tudunk, illetve bízni benne, hogy ha ők megcsinálták, mi is meg tudjuk! És valóban!!! A Kipróbáljuk? Kipróbáljuk! csapatának szervezésében egy csodás napban lehetett nekem is részem és a végeredmény önmagáért beszél.
A videó
Nézd meg, pityeregj egy kicsit, jelentkezz a következő forgatásra és oszd meg a többi kismama barátnőddel is, hogy legközelebb is minél többen legyünk! ;) Zsepikkel elő!
Rosszcsontok és kisangyalkák
Mutatok még egy-két fotót is a forgatásról, hogy még jobban ott érezhesd magad és kedvet kapj a következő alkalomra! ;)
A gyerkőcök trükkösek ám, úgyhogy az anyukáknak is fel kellett venni velük a versenyt, így volt hajigazgatás, copffelkötés, hajleeresztés és még pólócseres is! :D Nem tudtuk őket átejteni.
Iszonyú cuki ötlet volt a szervezőktől, hogy többféle kendő is volt, amik közül a kicsik választhattak, így mindenki megtalálta a saját kedvencét, sőt, volt, akinek saját kendője volt kérem szépen! :))) Volt kislány, aki azonnal a rózsaszínhez nyúlt, de volt olyan kisfiú, aki tudatosan a ruhájához illeszkedő színt választott.
Élménybeszámoló
Emlékezetes élmény volt látni, ahogy a csöppségek először bátortalanul elindultak és épp hogy megfogdosták az első pár anyukát... és nyilván érezték a hatalmas szeretetet, amit minden édesanya közvetített az érintésekkel nem csak a saját kismókusa felé, így hamar feloldódtak és már bátrabban jöttek az arcsimogatások, hajbatúrások és volt bizony sok-sok cicifogdosás is... na persze nem direkt! :D
Minden elismerésem az operatőr srácoknak is, hiszen igen jól viselték az egész napi gyerekzsivajt, mindezt mosolyogva, profi munkát végezve.
A forgatás alatt persze az éppen édesanyját kereső kismókuson kívüli piciket el kellett foglalni, úgyhogy volt közös játék cukrosdobozokkal (a Bach-virágeszenciáknak köszönhetően), lufidobálózás (abban kaptak ajcsit tőlünk ;)) és persze rohangálás, sikongatás és fékeveszett nevetgélés.
Nem lenne szép dolog kivételezni, de csak nektek elárulom, hogy persze, hogy volt kedvencem a kiscsajok és kissrácok között is. :D Voltak köztük igazi rosszcsontok és kisangyalkák is.
Kérdeztem az édesanyákat és a kicsiket is, hogy "Hogy éreztétek magatokat?", "Féltetek-e?", "Mit mondanál el?", de elég nehéz volt kommunikálni abban a felhőtlenül harmonikus "elvagyunk" közegben. Nehéz így átadni, de tényleg csak úgy zajlottak az események, minden zökkenő nélkül és mintha az egész csak tíz perc lett volna...
Voltak, akik repetát kértek és volt egy édes mókuskissrác, aki a "jöhetsz még egy körre" felvetésre közölte: "Nem akarok már több más anyukát fogdosni." Megzabáltam! :D
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.