A szekrény az a hely, ahol még a régészek is találnának középkori leleteket. Nincs ez másképp a ruhásszekrényünkkel sem. No de hogyan döntsük el, hogy mire van még szükségünk és már mire nem?
Használjuk az 1 éves szabályt. Azt, amit az elmúlt évben nem viseltünk, adományozzuk el. Valaki nagyon fog neki örülni és inkább rajta legyen, mint a szekrényben. Most persze mondod, hogy jó, de honnan tudom én, hogy mikor hordtam utoljára?! Megmondom.
Használd a vállfákat jelölésre!
Teendőnk nem sok.
1. Menjünk oda a szekrényhez és minden vállfát fordítsunk magunk felé. Ez lesz az alapállapot.
használjuk a vállfák irányát jelölésként
2. Amikor a ruhát használat után újra a szekrénybe tesszük, a vállfáját irányítsuk úgy, hogy befelé (tehát ellentétes irányba) nézzen.
3. Egy év elteltével azokat a ruhákat, amelyeknek a vállfájuk felénk néz (tehát nem nyúltunk hozzá), adományozzuk el. Ma már rengeteg hiper-/szupermarket parkolójában megtalálhatóak ezek a ruhagyűjtő konténerek. Onnan eljuttatják a rászorulókhoz. De persze el is adhatjuk pl. Vaterán vagy szervezhetünk egy garázsvásárt.
Majd állítsuk megint az összeset úgy, hogy felénk nézzenek. Így mindig csak olyan ruhák foglalják majd a helyet, amit évente minimum egyszer használsz. Ha ezt minden évben megtesszük, nem lesz többet gondunk a helyhiánnyal. Hiszen a hellyel is kell spórolni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.