Gyerekkorunktól kezdve azt verik belénk, hogy önzőnek lenni rossz. Adj a testvérednek a csokidból, oszd meg a játékod. Felezz el mindent. Kevés dolog van, amivel többet árthatunk a gyerekünknek, mint eme mentalitás átadásával. Sikeresen kódoljuk az életébe a boldogtalanságot.

Steve Siebold ("How Rich People Think”) könyvéből foglalkoztunk már pénz-pénztelenséggel. Most jöjjön egy rossz beidegződés, az önzőséggel szembeni bugyuta tévhitek. 

Mi, emberek imádunk birtokolni.

Ne küzdjünk ellene, fogadjuk el, mert ez jó. Ha nem lenne az, akkor nem volna gazdaság, kereskedelem, iPhone. Az önzés, a birtoklási vágyunk juttatott el abba a modern és bőséggel rendelkező világba, ahol most vagyunk. És sokkal jobb most egy hűtött lakásban lenni, mint egy jurtában, nemde? (Igen, lehetne még jobb, de ahhoz nem a hátraarc a megoldás.)

Az önzetlenséggel az a legnagyobb baj, hogy rossz irányból próbálja megközelíteni a filantrópiát.

Ha mindig csak megosztom a javaimat, akkor csak azt érem el, hogy már 2 szegény ember lesz. Például ha egy felnőtt embernek naponta 2 liter vízre van minimum szüksége, hogy életben maradjon és erre ketten vagyunk, akkor a megosztással csak mindketten szomjan halunk. De előtte még egy jót szenvedünk is, ám legalább azt is közösen. Nem megosztáson kell hogy az eszünk járjon, hanem azon, hogy hogyan lehetne még két liter vizet szerezni.

Mi önző módon ragaszkodnánk hozzád, ne maradj le Te se rólunk!  

Ahhoz, hogy adni tudjak neked 2 liter vizet, ahhoz nekem 4 literrel kell rendelkeznem. 

Az önzés sok formában létezik. Lehet egy adott dolog, de lehet siker, hírnév, vagy akár a pénz is. A lényege, hogy az önzés a legmélyebb mozgatórugónk, ez motivál. Ezt tudjuk előnyünkre fordítani. Önzésből veszel a gyereknek számítógépet. A tanár önzésből tanít. Jobs önzésből forradalmasította a telefont. Önzésből hozza az ajtómig az ételt a Tesco is. Ez mind természetes és így van jól.

Mindannyiunknak önző módon kell a saját boldogságunkat hajszolni.

Ezzel nem csak a lelki boldogságot érjük el, de másokon is csak így tudunk segíteni. Tévhit, hogy ha jómódúak vagyunk, akkor nem adakozunk. Dehogynem! Több pénzzel a zsebedben még ugyanúgy lesznek számodra fontos társadalmi témák, amikre áldozni is hajlandó leszel. Nekem is van. Ha pedig nincs és nem is lesz, akkor is, legalább Te már rendben leszel. Te már senkinek sem fogod a vállát nyomni.

Többet tenni a világért, mint amennyit a világ tesz érted - ez siker. ~Henry Ford

Ha nem tudod magad fenntartani, előrejutni, akkor mást sem tudsz magaddal vinni. Így viszont csak azt érjük el, hogy ketten szomjazunk egy üres szobában, napról napra, évről évre. Ez a mélyszegénység.

Úgy tudsz többet tenni a világért, ha nem a világnak kell tennie érted.

Tehát a szegénység felszámolására nem az a megoldás, hogy a sikeres és önző emberekre adókat vetünk ki, vagy csúnyán nézünk rájuk, mert tesznek a saját céljaikért. Hiszen vegyük észre, hogy azzal nem ők húzzák fel a szegényeket, hanem a szegények rántják le őket.

Holnaptól minden cselekedeted a saját boldogságod hajszolásáról szóljon. Csak azzal tudsz másokon is segíteni, ha a Te boldogságod már nem az ő terhük lesz. Holnaptól ne adj a csokidból, helyette szerezz még egy csokit és azt add oda. Önzőségre fel!