Hónapok óta van egy kérdésem, amit minden este felteszek magamnak. Nevezzük el mókuskérdésnek. Tényleg, minden elalvás előtt. Fej a párnán, alvópóz felvéve (szigorúan hason, egyik láb magzatpózban :)), takaró vége behajtva a lábam alá, szem becsukva és akkor jön A kérdés.

Azt hiszem, akinek volt már a zsebpénzén kívül bármilyen jövedelme, az készített valami számvetést, hogy mire tudja, mire fogja költeni a pénzét. Ha tudatosan megtervezzük, nyomon követjük a kiadásainkat, akkor okosabban dönthetünk ezekről, és ezzel pénzt takaríthatunk meg. Én sem hittem el, de tényleg működik! :)

Te is jártál már úgy, hogy a kenyérpirítód elhalálozott? Vagy hogy vízköves lett a vasalód? Vagy kitört egy fog a dzsekid cipzárjából? Mit teszel ilyenkor? Megjavíttatod? Ha találsz is olyan szervizt, amely foglalkozik ilyen piti dolgokkal, lehet, hogy olcsóbb újat venni... Kidobod? Az aztán a környezetterhelés és pazarlás egyben! És ettől igazán dühös leszek. :P

Mindannyiunkkal előfordult már, hogy valamit azért nem dobtunk ki, mert szeretjük vagy fontos. Ez jó is mindaddig, amíg van helyünk. Ám mégis mit tegyünk, ha már mókuslábunk sem fér be a szobába, de a szortírozás meg láthatóan nem az erősségünk.

Egyik mókusunk is pont ezzel a problémával fordult hozzánk, így most mutatjuk a megoldást. :)

Képzeld magad elé a következő jelenetet: A szülinapi torta mellett egy díszes doboz áll, a gyermeked izgatott kíváncsisággal bontogatja a masnit majd boldogan, kacagva öleli magához a papírok közül farokcsóválva a karjaiba ugró kiskutyát. Vaku villan, mindenki örül... Ugye milyen csodálatos?