Vidéki lány vagyok, a görögdinnye nekem olyan, mint városi gyereknek a sajtburger. Legalábbis vidéken nőttem fel. Gyerekkoromban a dinnyéért nekem csak le kellett hajolnom, de volt, hogy egyszerűen csak lehuppantam a dinnyeföld közepére, nagymamám félbevágott nekünk egy hatalmas zöld (igazából szinte fekete) gömböcöt és máris lakmározhattunk (addig is csönd volt és csak a dinnyelé szürcsölése hallatszott). :)
Még mindig érzem az ízét annak a lácacsékei görögdinnyének. Persze ezer éve nem érezhettem valójában, mert itt, a fővárosban ritkán jutunk finom dinnyéhez (piac ide vagy oda, nem az igazi). Lehet, hogy már nincs is olyan íz.