Ha karácsony, akkor nem kérdés, hogy a fények és ajándékok mellett még egy dolog van, ami kötelezően hozzátartozik az ünnepekhez: az illatok.
Ha pedig illatok, akkor a gyertyák, mécsesek mellett a sütemények illata az, ami szép lassan beleng minden otthont. Jöhet egy isteni csokis-narancsos keksz?
Nem kell ezt sem túllihegni, ha nincs időd két napig készülő, bonyolult sütemények elkészítéséhez, akkor csak kapj elő egy keverőtálat, dobálj bele mindenfélét és már majdnem kész is vagyunk!
Karácsonyi lazulás
A cím kissé megtévesztő lehet, mert nem arról fogok írni, hogyan relaxálj uborkakarikákkal az arcodon, vagy milyen mézes hajbalzsam kell a karácsonyi kényeztetéshez. De még csak láblógatás sem lesz.
Sütés következik. A sütéshez viszont elengedhetetlen a lazaság: élvezni kell minden percét! Persze, nyilván lehet sütni rohanva is, de nem érdemes. A végeredményen úgyis érződik.
Amíg sikerül ellazulni, elmesélem ennek a sütinek a történetét. (Ha erre nem vagy kíváncsi vagy nincs időd, tekerj lejjebb,mindjárt jön a recept.)
Hét Karácsonnyal ezelőtt mókusbarátnőmékhez mentünk, ők a mi fogadott családunk. Nem fűztem túl nagy reményt az édességekhez, ugyanis - bár ő a legjobb barátnőm, és sokban hasonlítunk - a süteményízlésünk meglehetősen különböző. Főként a saját készítésűek terén.
Én rajongásig szeretem a teasütiket és kekszeket. Egy kávé után elrágcsálni őket a legjobb dolog a világon, és a rágcsálás amúgy is nélkülözhetetlen egy mókus számára, akkor pedig, miért ne rágcsáljunk valami finomat?
Tehát, ott ültünk, az asztalon egy óriási kekszes doboz, tele házi készítésű sütikkel. Akkor láttam meg Őket. Érdekes módon nem klasszikusan csodás külsejű kekszek, teljesen egyszerűek, engem is a formájuk fogott meg. Mindenféle édes kis karácsonyi formájú keksz ücsörgött a doboz egyik sarkában. És mikor megkóstoltam, rájöttem, hogy ez a keksz maga a karácsony: csokis és narancsos, minden mást elfelejtős. De egyben egyszerűen elkészíthető és bármilyen formájúra szaggatható.
Lehet belőle akár mókus is.
Azóta minden Karácsonyomhoz hozzátartozik ez a finomság. Ha nincs időm megsütni, akkor elejtek egy megjegyzést, hogy "ezt kérném az angyalkáktól", és a közös karácsonyunkon ott csücsül a fa alatt, néha dobozban, néha pedig saját készítésű óriászokniban (az volt a kedvencem és persze, hogy a zoknit is ő varrta - tudod, aki a magyal-girlandot is).
És ha már mind kellően ellazultunk, irány a konyha!
Hozzávalók:
(kb. 50 darab normál méretű kekszhez)
100 g étcsoki
175 g finomliszt
75 g étkezési keményítő ( már ebből is látszik, hogy omlós kekszre számíthatunk)
1 kk sütőpor
1 csipet só
125 g fagyos vaj
90 g porcukor
1 tojás
1 narancs reszelt héja
Így készül a csokis-narancsos keksz
1. Ez a -számomra- legutálatosabb része a projektnek: a csokoládét ledarálni. (Én mondjuk reszelni szoktam.)
2. Egy tálban (amiben majd utána összegyúrjuk) összekeverjük a lisztet, keményítőt, sütőport és sót.
3. A képen látható módon belekeverjük a vajat. (A késpenge hidegsége miatt nem olvad fel a vaj, hiszen nem a meleg kezünkkel dolgozunk. Ez a tészta miatt nagyon fontos.)
4. Majd hozzáadjuk a porcukrot, tojást, reszelt narancshéjat, csokit, és összegyúrjuk. Mehet fóliába vagy zacskóba, és be a hűtőbe, fél órára.
5. Lisztezett felületen kell nyújtani, kb. 5 mm vastagságúra, pompásan szaggatható. A tepsiben érdemes tisztes távolságra tenni őket egymástól, mert sütés közben kissé elheverednek (ellazulnak :)).
15 percig sülnek, 180 fokon, de nagyon kell figyelni, mert a csokoládé miatt viszonylag könnyen megégnek!
És kész: sok-sok falatnyi karácsony!
Ui: Állítólag hűvös helyen 3-4 hétig is eláll, de nálam sosem volt még esély kipróbálni.
A cikket a Provident támogatta.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.