Épp mostanság költöztettem nagynénémet és meg is lepődtem, amikor a bakelit lemezeit cipeltem, hogy jééé! Oké, én a digitális korba születtem és a zenéimet nem karcok formájában tárolom, hanem egyesekben meg nullákban, de azért megmosolyogtat, amikor valaki az elavult technológiához ragaszkodik.
Értem én, hogy annak "más a hangja", meg hú de különleges, de én még nem láttam őt lemezt feltenni. Sőt, senkit sem láttam még! Most komolyan, Te igen?
Ezeket senki sem akarja kidobni (rajtam kívül :)), mert az olyan "rossz érzés" lenne. No de akkor mit csinál belőle egy mókus, amivel újabb 40 évre nyer értelmet a bakelit léte, miközben valami máson meg spórolunk vele.